Dr. Tompos Tamás, a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Fül-orr-gégészeti és Fej,-nyaksebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa vagyok.
Pedagógus szülők harmadik gyermekeként születtem 1954. október 31.-én Csornán.
Az általános iskolát a Győr-Sopron megyei Farád községben jártam ki, többnyire kitűnő bizonyítvánnyal.
Középiskolai tanulmányaimat a soproni Berzsenyi Dániel Gimnáziumban folytattam, ahol 1973-ban kitűnő eredménnyel érettségiztem. (Ma Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum). A biológia tagozat által megkövetel kiemelt érdeklődésen túlmenően elsősorban fizikából, és matematikából jeleskedtem tanulmányi versenyeken. Legjobb eredményem megyei harmadik helyezés volt fizikából.
Az érettségit követően, 1973-ban felvételt nyertem a SOTE ÁOK-ra, ahol 1979. szeptember 16.-án szereztem orvosdoktori diplomát summa cum laude minősítéssel. Az egyetemi évek alatt belgyógyászati diagnosztika tanulmányi versenyen évfolyamfél első voltam. Mindössze egy éves TDK pályafutásom ezt követően kezdődött a III. Belgyógyászati klinikán, ahol dr. Jakab Lajos docens úr munkacsoportjában szulfatált mucopolysacharidák szintézisét vizsgáltuk, Mancini-féle géldiffuziós technikával. Talán innen ered a porcszövet iránti érdeklődésem, amely pályafutásom későbbi szakaszában ismét felbukkant, már más, sebészi szempontból megközelítve.
Az egyetem befejezését követően, 1979. október 1.-én, a Győri Megyei Kórház Fül-orr-gége Osztályára kerültem. A fül-orr-gégészeti alapismeretek gyakorlati alkalmazását főnökömtől, dr. Czigány Jenőtől, és helyettesétől, dr. Hochenburger Emiltől tanultam. Mindketten kiváló szakértői voltak szakmájuknak, a rutin fül-orr-gégészetnek, különösen pedig a klasszikus fülsebészetnek. Ezen túlmenően dr. Hochenburger Emil a kísérleti audiológia kimagasló alakja, a magyar klinikai audiológia egyik megalkotója volt. A „kezük alatt töltött” 12 év során szakvizsgát tettem fül-orr-gégegyógyászatból (1983.), majd audiológiából (1990.), valamint bekapcsolódtam dr. Hochenburger Emil audiológiai kutatási témájába, a zaj okozta halláscsökkenés vizsgálatába.
Ezen időszak alatt az intracranialis otogén szövődmények gyógyításának magasiskoláját jártam ki, mivel akkoriban nagyszámú ilyen beteget kezeltünk osztályunkon. Az ekkor szerzett fülészeti gyakorlat szolgáltatta azt az alapot, amelyről kiindulva, Dr. Bauer Miklós, és. Dr. Z. Szabó László professzor urak mellet töltött egyéni továbbképzések után, az akkor már dr. Hochenburger Emil vezetése alatt álló győri fül-orr-gége osztályon bevezettem a tympanoplastica típusú műtéteket. Ezzel a klasszikus fülsebészet korszakából a győri fül-orr-gége osztályon is átléptünk a modern fülészeti mikrosebészet időszakába, (1992).
1994-ben dr. Zemplén Béla, fiatal, energikus onkológus fej-nyaksebész, az orvostudomány kandidátusa, vette át a győri osztály vezetését. A nevével fémjelzett 14 éves periódus alatt osztályunk a fej-nyaksebészet regionális központjává vált. Nekem, mint osztályvezető helyettesnek, kiemelt feladatom lett a fülsebészet, és a fej-nyaki regio rekonstructios plasticai sebészetének magas szintű művelése. Ez időszakban, részben a társszakmák elvárásainak megfelelve, a határterületi fül-orr-gégegyógyászat számos új területét hódítottuk meg. A nervus facialis dekompressziós és rekonstructiós műtétjei, a transseptosphenoidalis hypophysis adenectomiák műtétjei, a frontális, és laterobasalis koponyasebészet, valamint az osteoplasticus homloküreg műtétek bevezetésében úttörő szerepet vállaltam. Fentieken túlmenően fokozatosan elsajátítottam az onkológiai sebészet bonyolult elméleti, és finom gyakorlati ismeretanyagát, s végül vérbeli fej-nyaksebésszé váltam.
A funkcionális és esztétikai orrsebészettel dr. Irene Seifert, NDK-ból származó kolléganőm „fertőzött meg”, aki a nyolcvanas évek utolsó harmadában magyar férjével Greifswaldból hazatérve, néhány évet a győri osztályon dolgozott. Segítségével, és főleg Dr. Ribári Ottó professzor úr jóságából, 1989. októberében részt vehettem a greifswaldi fül-orr-gégeklinika orrsebészeti kurzusán. Onnan hazatérve, szintén elsőként Győr-Moson-Sopron Megyében, lépésről lépésre haladva bevezettem a septorhinoplastica típusú műtéteket. 1995-ben részt vettem a POTE Fül-Orr-Gégészeti és Fej-, Nyaksebészeti Klinikájának első, prof. Nolst Trenité nemzetközi részvételével szervezett, orrsebészeti kurzusán, ahol a septorhinoplastica harmadik generációs, kevéssé traumatizáló modern módszereivel ismerkedtem meg.
Az orrsövényplasztika műtétnek alapvető lépése a septumporc kiegyenesítése. A porclemez alakításának, modellálásának igényével azonban valamivel korábban, fülkagyló plasztikák során szembesültem. Az elálló fül korrekciójára kifejlesztett műtétek között találkoztam a porclemez formázásának a „belső feszültségek rendszerén” alapuló módszerével. A vonatkozó világirodalomban való tájékozódás után, hazánkban elsők között, elkezdtem alkalmazni ezt a módszert görbe orrsövényporc kiegyenesítésére. Az új módszer, egymásra épülő lépésekből álló új műtéti algoritmust eredményezett.
A porclemezek alakításának ezt, a hazánkban új módszerét, választottam PhD munkám témájául. Az orrsebészet functionális célja a nasalis structurális pathologia okozta nasalis légúti obstructio elhárítása. Orrsövényplasztika során tehát obstructív felsőlégúti betegséget kezelünk, ezért témámmal, kakukktojásnak számító fül-orr-gégészként, a Semmelweis Egyetem Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola, Obstructív légúti betegségek témaköréhez csatlakoztam, amelynek vezetői, néhai Prof. Dr. Magyar Pál és Prof. Dr. Losonczy György, befogadtak és végigvezettek a fokozatszerzés rögös útján.
A PhD képzés szükséges creditpontjait módszertani kurzusok teljesítésével szereztem meg. Ezek elvégzésével megtanultam, vagy legalább belekóstoltam a tudományos kutatás módszertanába. Különösen hasznosnak ítélem az „Irodalomkutatás korszerű módszerei”, és a Biometria három successiv kurzusát, amelyek mindegyike égető hiányt pótolt nálam.
A fentiekben vázlatosan bemutatott zsúfolt szakmai életem számos kihívást és sikert hozott számomra. Így hamar megszületett bennem az igény, eredményeim közzétételére. A kórházi orvos elfoglaltságából adódó időhiányon túlmenően azonban ebben az is gátolt, hogy nem voltam birtokában a tudomány módszertanának. A Doktorképzésre való beiratkozásomnak egyik célja éppen az volt, hogy megtanulhassam a tudomány művelésének módszereit, amelyek egyébként az utóbbi 10 évben nagy változáson mentek keresztül.
Másik célom pedig, hogy szakmai fejlődésem megkoronázásaképpen, megszerezzem a PhD fokozatot, amelyet „Az orrsövényporc biomechanikai sajátosságainak vizsgálata és alkalmazása orrsövényplasztikában” című értekezésem sikeres védésével 2012. 06. 14.-én teljesítettem.
- október 27.-én átvettem PhD diplomámat a Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsától.
- november 8.-án a PTE rektorától, professzor Bódis Józseftől, címzetes egyetemi docensi kinevezést kaptam.
Tíz évvel ez előtt, 2008. február 13.-án vettem át a PAMOK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Osztályának vezetését. Az ezt követő időszakban, munkatársaim egyetértésével és támogatásával, számos fejlesztést hajtottam végre. Általánossá tettük a módosított radikális nyaki blokkdisszekciók alkalmazását, amely a véna juguláris interna és a nervus accessórius megkimélését jelenti a radikális blokkdisszekcióval szemben, Rutinná vált, hogy meso-, és hypopharynx daganatoknál partialis gégerezekciót végzünk a korábban szokásos laryngectomia helyett. Azzal is csak nyernek a betegeink, hogy malignus nyálmirigy daganatok esetében mellőzzük az arcmozgató ideg kiirtását, a nervus facialis megkímélésével végezzük el a totális parotidectomiát. A fej-nyak daganatsebészet kiterjedt reszekciói után visszamaradó defektusok zárására rutinszerűen alkalmazzuk a pectoralis maior érnyeles miocután lebeny plasztikát. Korszerű sebészeti CO2 LASER készülék beszerzését követően ismét nagyszámban végzünk LASER chordectomiákat korai stádiumú hangszalagrákok gyógyítása céljából.