Fülfájás

A fülfájás az egyik legerősebb fájdalom, amely gyermekeket és felnőtteket egyaránt érinthet.

Leggyakrabban a középfül, vagy a külső hallójárat gyulladása okozza, gyakran láz, hányinger, hányás, szédülés társul hozzá. Kisgyermekeknél sokszor az éjszakai, vagy a délutáni alvás ideje alatt kezdődik, rendszerint felső légúti hurut, nátha, torokfájás, néha influenza előzi meg.

Szakszerű kezelés meggyorsítja a gyógyulás folyamatát, segít a fájdalom mielőbbi enyhítésében, kivédi az esetleges szövődményeket, melyek a fül mögötti szivacsos szerkezetű csont, az úgynevezett csecsnyúlvány gyulladásától (mastoiditis), akár az életveszélyes agyhártyagyulladásig terjedhetnek.

A meg nem gyógyult fülfolyamat idült középfülgyulladásba torkollhat, melynek hallásromlás, rendszeres fülváladékozás lesz a következménye.

Rendelésünkön hosszú várakozási idő nélkül biztosítjuk azt a szaktudást és tapasztalatot, amely a gyors és pontos diagnózishoz és a hatékony, fájdalommentes kezeléshez elengedhetetlen.

Bejelentkezés alapján fogadunk betegeket, amelyet telefonon, vagy üzenet küldésével tehet meg.

Fülzúgás

Az idiopátiás fülzúgás, fülcsengés, fülsípolás (többnyire fejzúgás) degeneratív idegrendszeri betegség, amely rendszerint nem jelent súlyos, életveszélyes állapotot. A tinnitus oki terápiája jelenleg még nem ismert, a kínzó tünetek enyhítésére azonban számos kezelést dolgoztak ki, amelyek hatása korlátozott.

A krónikus fülzúgás kezelésének az alapja a „Tinnitus Retraining Terapia” (TRT), ami átképzést, azaz az agy áthangolását jelenti. Ez a fülzúgáskezelés szép eredményeket hozhat.

Van azonban néhány jól definiált fülbetegség, amely fülzúgással jár. Ezek differenciál diagnózisa fontos feladatot jelent.

 A leggyakoribb fülbetegségek, melyek fülzúgást okozhatnak: egyszerű fülzsírdugó, középfülgyulladás, fülkürthurut, otosclerosis, zajártalom (erős hangok által kiváltott belsőfül károsodás: diszkó, petárda, lövészet, vadászat, zajos munkahely).

Fülzúgáshoz vezethetnek az idegi halláscsökkenések, hirtelen halláscsökkenés, időskori halláscsökkenés (presbyacusis).

Az akut és krónikus hallásromlásnál a belsőfül szőrsejtjeinek károsodása jön létre. Ez a károsodás kóros hangosságfokozódással (zavaró hangosság érzet, recruitment jelenség, rekruitment) és beszédértési zavarral jár.

A Meniere betegség jellemző fő tünetei a rohamokban jelentkező szédülés, hallásromlásés fülzúgás. Bár a Méniére-kór pontos oka ismeretlen, annyit tudunk, hogy a csiga, valamint az egyensúlyérzékelés fülben található szerve, az ún. labirintus folyadéktere kitágul. A csigában és az egyensúlyszervben a benne lévő folyadék felszaporodik, és ez okozza a fülzúgásos és szédüléses panaszokat. 

A fülsípolás, fülcsengés panaszok hátterében a központi idegrendszer betegsége is állhat. Ilyen fülcsengést, fülsistergést okozó betegségek az agyi keringészavarok,  koponyaés agysérülések,

jóindulatú agydaganatok és rosszindulatú agydaganatok, de a migrén és epilepszia tünete is lehet a fülzúgás.

A kisagy-híd szöglet daganata (akusztikus neurinoma) esetében a fülcsengés vezető tünet lehet, ezért mindig ki kell zárni ennek a belső hallójáratból kiinduló daganatnak a lehetőségét! Az acusticus neurinoma a VIII. agyideg jóindulatú daganata.

Rohamokban jelentkező fülzúgást, fülsípolást és szédülést a halló és egyensúly ideg gyulladása is okozhatja, utóbbi általában vírusos eredetű (pl. herpesz vírus) és főként a fiatal felnőtteket érinti.

Az „ostorcsapás” sérülés, amikor hátulról mennek bele az autóba, szintén gyakran jár fülzúgással és szédüléssel. Ilyenkor a nyak, ill. a váll izmaiból abnormális idegimpulzusok jelentkeznek, de az agytörzs sérülése is létrejöhet. A nyak sérülésekor a fület ellátó erek is károsodhatnak (arteria vertebralis). Az agyhártyagyulladás (meningitis) után is kialakulhat tinnitus, másképpen fülzúgás. A sclerosis multiplex esetében a fülzúgás, tinnitus az első tünet lehet.

Idegrendszer plaszticitása is hozzájárulhat a fülzúgáshoz. A fantom fájdalomhoz hasonlóan, amikor hallásromlás keletkezik, akkor az agy megpróbálja ezt a hallópálya „újra idegzésével” kompenzálni.

Az agy a károsodott, vagy már nem létező belsőfül sejtekről hang érzetet feltételez, és ezt nyilvánul meg fals hangérzetként, azaz fülzúgásként, fülcsengésként.

 A keringési zavarok közül a magas vérnyomás, alacsony vérnyomás, érelmeszesedés, szívritmuszavarok, mikrocirkulációs zavarok okozhatnak fülcsengést, fülsípolást vagy fülzúgást. 

 A vér és nyirokkeringési zavarok közül a vérszegénység  járhat fülzúgással, szédüléssel, fülcsengéssel. 
 

Egyes gyógyszerek mellékhatásaiként is jelentkezhet a fülzúgás, a fülcsengés és a szédülés, amely gyógyszerek sokszor az adott betegség kezeléséhez nélkülözhetetlenek.

Ilyen lehetséges, akár fülcsengést és fülzúgást is okozó gyógyszerek: az Acetilszalicilsav és származékai (Aspirin, ASA protect), Aminoglycoside antibiotikumok, Gentamycin, Kanamycin, Neomycin, Streptomycin, Tobramycin, Amikacin,

a Nonszteroid gyulladáscsökkentők az Indomethacin (Indometacin kúp, tabl), Ibuprofen, Ketoprofen, Naproxen, Phenylbutazone. Triciklikus antidepresszánsok, mitriptyline (Teperin), Imipramine (Melipramin), Maprotiline (Ludiomil), Trazodone (Trittico AC), Trimipramine (Sapilent),

Kemoterápiás, daganatellenes szerek, Vinblastin, Cisplatin, Carboplatin, Asparaginas.

A fertőző megbetegedések és a magas lázas állapot is fülzúgást, fülbúgást, fülsistergést eredményezhet.

A mozgásszervi elváltozások közül különösen a nyaki gerincoszlop, a nyakizmok tónusa hozhat létre fülzúgást és fülsípolást. 

 
Az élvezeti szerek, mint az alkohol, kávé, nikotin, cigaretta is oka lehet a fülzúgásnak és fülcsengésnek.

Depresszióban gyakoribb a fülzúgás, a krónikus fülzúgásban, fülcsengésben pedig gyakoribb a depresszió. A fülzúgásban szenvedő betegeknél gyakoriak a rejtett szorongásos kórképek, mint pánik, fóbia (elsősorban fonofóbia, zajtól való félelem, phonophobia).

Az alvászavar kifejezett azoknál a betegeknél, akik depressziósak, és náluk a fülzúgás és fülcsengés az esti órákban kifejezettebb. Klinikai vizsgálatok szerint határozott és szignifikáns összefüggést lehet megfigyelni a fülzúgás súlyossága és az alvászavar között (insomnia). A fülzúgás, fülsípolás alvászavar, szorongás, depresszió kölcsönösen hatnak egymásra, egyik a másikat súlyosbíthatja. A stressz és a neurózis is hajlamosít a fülzúgásra, fülcsengésre és fülsistergésre.

Fülkürt hurut

   A fülkürt (Eustach kürt, tuba auditiva) a dobüreget az orrgarattal összekötő, nyálkahártyával bélelt cső. A nyelő mozgásokkal kiváltható aktív megnyílása során levegőt juttat be a középfül üregrendszerébe, biztosítva a nyálkahártyán keresztül felszívódó oxigén utánpótlását, s így a dobüregi gázok nyomás kiegyenlítését. A felső légutak, az orrüreg, az orrgarat nyálkahártya gyulladása nem ritkán ráterjed a fülkürtre, vagy azon keresztül akár a dobüregre is. Előbbi esetben beszélünk a fülkürt gyulladásáról, röviden fülkürt hurutról, amelynek legfontosabb következménye a nyomáskiegyenlítő funkció károsodása. A dobüregben kialakuló negatív nyomás a dobhártya behúzódásához, megfeszüléséhez vezet, amit a beteg enyhe halláscsökkenés, dugultság érzés formájában észlel. Fizikailag megnövekszik a középfül akusztikai impedanciája, audiológiailag vezetéses halláscsökkenés alakul ki.

Savós középfülgyulladás

(Serosus otitis)

  Ha ez a gyulladás a dobüreg és a középfül többi üregének nyálkahártyájára is ráterjed, gyakran gyulladásos folyadék lép ki a szövetközti térből a dobüregbe (exudativ és transsudatív mechanizmussal) és kialakul az exudativ otitis, másnéven savós középfülgyulladás. A savó megjelenése markánsan rontja a középfül impedancia illesztő feladatát, vagyis a halláscsökkenés és dugultság érzés kifejezettebbé válik. Ezekre a kórképekre a fájdalom nem jellemző.

Akut gennyes középfülgyulladás

   Ezzel szemben hirtelen erős fülfájás, teltségérzés, dugulás, halláscsökkenés és láz, kisgyermekeknél hányinger, nemritkán hányás jelenik meg, amikor kialakul a heveny gennyes középfülgyulladás. Ilyenkor a középfül üregrendszerének bakteriális felülfertőződése jön létre, a fülkürtön keresztül felszálló (ascendáló) kórokozók által, aminek gyakran már pár napos vírusos nyálkahártya gyulladás előkészítette a terepet. A fájdalom és a láz akkor szűnik meg, akkor könnyebbül meg a beteg, amikor a gennyes folyamat áttöri a dobhártyát és a fül „felfakad”. Ezt a kifakadást, a gennyes váladék kiürülését sietteti a paracentesisnek nevezett fülészeti beavatkozás, amikor a fülorvos kontrolált körülmények között egy veszélytelen bemetszést ejt a dobhártyán. Antibiotikum és fájdalomcsillapító szedése is ajánlott a mielőbbi gyógyuláshoz. Influenzás fertőzés önállóan, kórokozó baktériumok jelenléte nélkül is tud heveny vérzéses középfülgyulladást okozni (primer influenzás otitis), amely akár a fül mögötti szivacsos csontállomány sejtjeire is ráterjedhet csecsnyulvány gyulladást, mastoiditist okozván.

Krónikus gennyes középfülgyulladások

 Ezeket a betegségeket csak műtéttel lehet gyógyítani. A mikrosebészeti műtét (tympanoplasztika) lényege a gyulladásban tönkrement szövetek eltávolítása és a dobüreg, a dobhártya és a hallócsontok rekonstrukciója.

   A krónikus középfülgyulladások (chronikus otitisek) jellemző tünete a vissztérő fülfolyás és a hallásromlás, amely a dobhártya tartós perforációjával társul. Két alapvető formáját különböztetjük meg a jóindulatú mesotympanalis chronicus otitist, amely a gyulladásos folyamat elhúzódása miatt alakul ki, és a cholesteatómás idült középfülgyulladást, a mely a dobüreg fülkürtön keresztül való elégtelen nyomáskiegyenlítődése miatt jön létre, amely aztán végső soron szarugyöngy kialakulásához vezet. Innen származik magyar neve: gyöngydaganatos idült középfülgyulladás. Jellemzője a csontdestrukció. Utóbbi folyamat azért veszélyes, mert a környező csontok elpusztításának révén életfontosságú képleteket támadhat meg, beleértve a belsőfület, az arcmozgató ideget, az agyhártyákat, vagy a nagy koponyaüregi viszereket. Pusztán az idejében elvégzett nagyszámú fülműtétnek köszönhetjük, hogy ma már alig fordul elő életveszélyes kimenetelű agyhártyagyulladás (otogén meningitis), agytályog, sinus sigmoideus tromboflebitis. A dobüreg idült légtelenségével járó kórfolyamat enyhébb formáját képezi az idült adhezív középfülbetegség, amikor szarugyöngy képződés nincs, csupán a dobhártya tartós letapadása és sorvadása, a hallócsontoknak destrukciója jellemzi a kórfolyamatot. Szövődmény veszélye csekélyebb.

Műtéti hallásjavítás

A fenti műtét, a tympanoplasztika, amely az idült középfülgyulladásban tönkrement dobüregi képletek (dobhártya, hallócsont láncolat) szerkezetének és funkciójának együttes helyreállítását végzi, így maga is hallásjavító műtét. Vannak azonban egyéb, a csontot, vagy a lágyrészt érintő kórfolyamatok is, amelyek a fenti struktúrák károsítása révén hallásromlást okoznak. Ezek egy része műtéttel szintén javítható. Ezen mikrosebészeti műtétek közös lényege, hogy a dobüreg mechanikai működészavarát képesek korrigálni. Legfontosabb igénypontok: a folytonos, rezgőképes dobhártya, amelynek feltétele a zárt, légtartó dobüreg; a folytonos hallócsont láncolat, amely átveszi a dobhártya rezgéseit, amelynek minden tagja külön is mobilis, és amely rezgéseit a belsőfül folyadéktereinek (perilymphának) továbbítani képes.

Otosclerózis

A belsőfül csontos tokjának betegsége, tulajdonképpen egy csontosodási zavar, amely leggyakrabban a belső hallócsontnak, a kengyelnek az ovális ablakban való rögzülése folytán vezetéses halláscsökkenést okoz. Ez az állapot audiológiai módszerekkel pontosan diagnosztizálható. Ez a súlyos nagyothallással járó állapot egy speciális műtéttel (stapedectomia, újabban stapedotómia) teljesen megszüntethető, a beteg hallása visszaadható. Ez a műtét XX. századi fülsebészet sikertörténete! A műtéttől óvakodókon hallókészülékkel tudunk segíteni. Ritkábban előfordul, hogy a kóros csontosodási góc a belsőfülből kilépő hallóideget helyezi nyomás alá, s így nem mechanikai, hanem „idegi” halláscsökkenést okoz. Ez az állapot finom felbontású cone beam CT-vel mutatható ki. Ezen a helyzeten a kengyel kiszabadítása, a „stapes műtét” nem segít.

Szédülés

A szédülés, élete során majdnem minden embert érintő gyakori panasz, amely a fájdalom után a második legsúlyosabb életminőség romlást okozó igen kellemetlen állapot. Oka leggyakrabban a belsőfülben elhelyezkedő egyensúly szerv működési zavara, vagy a hozzá tartozó idegi pályák betegsége az agytörzsben és a kisagyban. A belgyógyászati okokból (harmadik leggyakoribb mechanizmus) kialakuló szédüléseket arról lehet felismerni, hogy a fentiekkel szemben nem járnak szemteke rezgéssel (nystagmussal). A tudomány fejlődése az utóbbi 10 évben áttörést és új szemléletet hozott a szédülés diagnosztikájában és terápiájában egyaránt. Ma már úgynevezett ágymelletti klinikai vizsgálatokkal többet ki tudunk deríteni a szédülés okairól, mint költséges képalkotó vizsgálatokkal. Így, sok esetben, már az orvosi rendelőben is lehetőség nyílik a panaszok hatásos kezelésére, ami gyógyulást, vagy enyhülést jelent a betegnek, sikerélményt az orvosnak. Rendelésünkön hosszú várakozási idő nélkül biztosítjuk azt a szaktudást és tapasztalatot, amely a gyors és pontos diagnózishoz és a hatékony, fájdalommentes kezeléshez elengedhetetlen. Bejelentkezés alapján fogadunk betegeket, amelyet telefonon, vagy üzenet küldésével tehet meg.

Meniere kór

Rohamokban jelentkező forgó szédüléssel, fülzúgással, halláscsökkenéssel, hányingerrel kísért rosszullétekkel járó tünet együttes, amelyet a fül teltségérzése előz meg. A tünetek kiváltásának közvetlen oka a belsőfülben lévő folyadék kóros nyomásfokozódása, az endolympha hydropsa. Mivel ez a nyomásfokozódás a belsőfül különféle gyulladásos, autoimmun betegsége, folyadék áramlási zavara, esetleg fejlődési rendellenessége folytán alakul ki, s amely maga is sokszor a szervezet egyéb betegségének következménye, másodlagos hidropszról, Meniere szindrómáról beszélhetünk. Amikor a nyomásfokozódás hátterében egyéb betegséget nem lehet kimutatni, vagyis idiopátiás hidropsz áll fenn, akkor diagnosztizálhatunk Meniere kórt. Kezelésében az utóbbi években jelentős előrelépés történt a dobüregbe adott dexamethason és gentamycin injekció bevezetésével, így ritkábban van szükség konzervatív, vagy a hallást feláldozó műtétre (saccotomia, labyrinthectomia, vestibularis neurectomia).

BBPV

Benignus Pozícionális Paroxizmális Vertigo a belsőfül egyensúlyozásért felelős részében, a labyrinthus félkörös ívjárataiban elszabadult igen apró calcium kristályoknak, a fej helyzetétől függő mozgása által okozott szédülés. Lényegében az egyensúlyszerv szöggyorsulás érzékelésére szolgáló receptora kórosan érzékennyé válik a lineáris gyorsulásra. Jellemzője, hogy az erős forgó jellegű szédülést a helyzetváltozás provokálja. Tipikusan reggel az ágyban való felülés, napközben a lehajolás, vagy felfelé nézés váltja ki, de az intenzív szédülés csak 5-10 másodpercig tart. Enyhébb szédülés a közti időben is fenn szokott maradni. Az esetek egy részében spontán is megszűnik. Két hétnél csak ritkán tart tovább. Intenzív mozgás, tornagyakorlatok gyorsítják az elmúlását. A fülorvos speciális gyakorlattal „kiforgatja” az apró kövecskét abból a járatból, ahova nem való, ahol csak bajt okoz.